Magyar nyelv és irodalom 11.
IRODALOM
-
A modernitás történelmi, szellemi környezete, művészetfelfogása – iparosodás, urbanizáció, polgárosodás; pozitivizmus és szimbolizmus; az autonóm művészet eszméje, esztétizmus és avantgárd törekvések
-
Orosz realista irodalom – csinovnyik-novellák: Gogol, Csehov és Tolsztoj – a kisember-ábrázolás, társadalomkritika, lélektani realizmus, elbeszélői nézőpont és irónia szerepe
-
A modern dráma születése: Ibsen vagy Csehov drámái – polgári dráma, konfliktus a magánélet és társadalmi normák között, lélektani ábrázolás, nyitott befejezés
-
Klasszikus modern líra – szimbolizmus, impresszionizmus, szecesszió; szubjektív énközpontúság, új képiség és formabontás
-
Arany János – nagykőrösi korszak; balladaköltészete (lélektani ballada, kihagyásos szerkesztés); Őszikék-ciklus – számvetés, elégikus hang
-
Madách Imre – Az ember tragédiája – drámai költemény, keretszerkezet, történelmi színek, filozófiai kérdésfelvetések (szabadság, haladás, hit)
-
Mikszáth Kálmán novellái: Tót atyafiak, A jó palócok – anekdotikus elbeszélésmód, népi témavilág, irónia, különös sorsok ábrázolása
-
Ady Endre – ars poeticus versek; magyarság-versek; istenes versek; szerelmi líra; háborúellenes költészet – szimbolikus képrendszer, cikluskompozíció
-
Babits Mihály – bölcseleti líra, háborúellenes költészet; Jónás könyve – parafrázis, prófétaszerep, erkölcsi felelősség kérdése
-
Kosztolányi Dezső – lírája (impresszionista és későmodern jegyek); Édes Anna – lélektani regény, elbeszélői nézőpont, társadalmi háttér
NYELVTAN
-
Pszicholingvisztika – nyelvelsajátítás, beszédprodukció és beszédértés folyamatai, mentális lexikon
-
Nyelvtipológia – morfológiai típusok (agglutináló, flektáló, izoláló), szórendi sajátosságok, univerzálék
-
Beszédhelyzetek – nyelv és cselekvés: beszédaktus-elmélet (Austin, Searle), lokúció–illokúció–perlokúció; együttműködési alapelv (Grice)
-
Kommunikáció és média – médiatípusok, nyilvánosság, manipuláció és retorikai eszközök, digitális kommunikáció sajátosságai